Elbúcsúztatták Dékány Ágostont

Kategória: Közélet 2015. október 04. vasárnap, 10:20

dekanyagostonOktóber 3-án, szombaton délelőtt a Szent Imre téri Kisboldogasszony plébánián búcsúztak el a családja, barátai, tisztelői, a Történelmi Vitézi Rend  valamint a csepeli önkormányzat képviselői körében Dékány Ágostontól. 


Dékány Ágoston grafikus, festőművész 1948-ban született Csepelen, és itt élte le egész életét. Édesapja a vitézi rend tagja volt, s maga is büszke volt rá, hogy a Történelmi Vitézi Rend Országos Törzskapitányaként szolgált. Alkotó munkájának kiemelkedő része volt a régészeti rajz, amelynek a módszertanát kidolgozta a Nemzeti Múzeum részére. Csepel önkormányzata Csepel díszpolgára címmel tüntette ki 2012-ben.      

A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban a festő szakon tanult és érettségizett 1963-67 között, majd édesapja vitézi rendi tagsága miatt nem vették fel a főiskolára.  Ekkor kezdett foglalkozni a régészeti grafika megújításával.  Miután számtalan régészeti tudományos könyvben és kiadványban megjelentek rajzai, 1976-ban a Művészeti Alap tagjai közé fogadták grafikusművészként.  

„A régészeti rajz speciális terület, amelynek a módszertanát a férjem dolgozta ki – mondja Lacza Márta, akivel Dékány Ágoston 1975-ben kötött házasságot. – A régészek nagy segítségére volt, hogy Ágoston a különféle ásatások során megtalált leleteket, például edénydarabkákat rekonstruált rajzban. Meg tudta állapítani az ásatási darabokról, hogy milyen korúak, mely kultúrához köthetők. Külföldön is komoly sikere volt ezzel.”

Dékány Ágoston egyéni kiállításainak helyszínei között megemlíthető Nagykőrös (1982), Csepel Galéria (1988), Lord Major Galéria (1996), Pusoma Galéria (1998). Alkotásait bemutatták Münchenben és Hamburgban 1983-ban, Budapesten a Bartók 32 Galériában 1984-ben, Szolnokon a Technikai Házában 1985-ben, a Siklósi Szalonban 1999-ben. Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

„Festő és grafikus volt, de előbb grafikusként indult a pályája – emlékezik Lacza Márta. – Az utóbbi években főleg portrékat festett és régi fényképeket restaurált számítógéppel. Úgy gondolkozott, hogy ha legalább egy ember örömmel vette, amit alkotott, már megérte. Szörnyű csapásként ért bennünket, amikor 1999 telén leégett a Harmatos utcai családi házunk, de sikerült talpra állnunk. Örök optimista volt, akárcsak én, és betegsége idején is harcolt az utolsó napig. Boldog házasságban éltünk negyven éven át. Elégedett volt az életével, és elfogadta a sorsát.”

Csepel.hu

 

Utoljára frissítve: 2015. október 10. szombat, 21:48

   Copyright © 2015 Csepel.hu | Impresszum | Adatvédelmi szabályzat | Csepel.hu webmail