Egy lovagkeresztes családfakutató

Kategória: Közélet hétfő, 18 február 2019 09:44

csaladfaMagyarország legismertebb arisztokrata családfakutatója Gudenus János, aki 1980-ban költözött Csepelre egy panellakásba. Örökletes címként maga is báró, de egy 1947-es törvény betiltotta a címek hivatalos használatát, magánéletében pedig csak a rend kedvéért említi meg, ha kérdezik. A magyar kormány 2014-ben lovagkereszttel tüntette ki. Az indoklásban ez áll: „nemzetközileg is jelentős genealógiai és történészi kutatómunkája, kiemelkedő életműve elismeréseként”.

„A VIII. kerületben jártam általános iskolába 1953-tól 1961-ig. X-s gyerekként tartottak számon, ami azt jelentette, hogy őket nem szabad engedni tovább tanulni. Ebbe a körbe tartoztak az egykori arisztokraták, katonatisztek, földbirtokosok, kulákok gyerekei. Pannonhalmán egyházi középiskolát végeztem, mert államiba nem vettek fel. Az érettségi után tíz évig gyógyszergyárban voltam nyersanyag mintavevő, amely lényegében betanított munka volt. Más arisztokrata is hasonlóan járt. Például dr. Festetics György jogász létére tetőfedő volt az ötvenes években. Az arisztokrata címek fiú ágon öröklődnek; a lányra is kiterjed, de annak gyerekére már nem. Az én Gudenus ősöm a németalföldi Utrechtből származik, és Bécsben kapta meg a bárói címet 1732-ben. Pontosan nem tudom, milyen érdemek alapján, de valószínűleg katonai jellegűek voltak” – mondja Gudenus János.

Gudenus János Szentirmay Lászlóval közösen írta meg Összetört címerek címmel társadalomtörténeti munkáját, amelyet 1989-ben adtak ki 40 ezer példányban, s gyorsan el is kelt. A könyv szenzációt keltett abban az időben, mert tabu témával foglalkozott, és korábban nem készült ilyen összefoglaló mű a magyar arisztokraták sorsáról 1945 után. Jelenleg mintegy 120 főnemesi arisztokrata családot tartanak nyilván Magyarországon, ami ötszáz embert takar. Bárók, grófok, hercegek, akik különféle tevékenységekkel foglalkoznak. Pedagógusok, mérnökök, jogászok, papok lettek. A politikai életben elenyésző a számuk. Az egyik ismert személy a már elhunyt gróf Bethlen István volt, aki a rendszerváltás után országgyűlési képviselő és az Antall-kormány pénzügyi tanácsadójaként szerepelt. Habsburg György osztrák főherceg, magyar királyi herceg (címeit természetesen nem használja), az utolsó magyar király, IV. Károly unokája az Érd melletti Sóskúton lakik családjával. Felesége szintén arisztokrata, hercegnő. Korábban utazónagykövetként, majd a Magyar Vöröskereszt elnökeként tevékenykedett. Három gyermeke van, akik öröklik a címeit. Ausztriában már 1918-ban betiltották a nemesi címek használatát. Magyarországon az utolsó bárói címet IV. Károly magyar király adományozta Weiss Manfréd gyárosnak és Wolfner Tivadar újpesti bőrgyárosnak 1918-ban.

A II. világháború után a kitelepítések nagyban sújtották az arisztokrata családokat és a katonatiszteket. Gyakorlatilag mindenkit vidékre költöztettek, minél távolabb Budapesttől. Ez a folyamat 1953-ig tartott. Később sem települhettek a fővárosba, ezért költöztek sokan a közeli Solymárra, Budakeszire, Pilisvörösvárra. Nem vállalhattak munkát a végzettségüknek megfelelően. A megkülönböztetés a gyerekeikre is kiterjedt.

Gudenus János elkészítette a magyarországi főnemesség 20. századi genealógiáját öt kötetben, amelyek 1990 és 1999 között jelentek meg. Részben családtörténeti könyvekből, almanachokból, részben maguktól az érintettektől gyűjtötte össze az ismereteket 1962 óta. A magyar arisztokraták rendszeresen összejárnak, ami elsősorban rokoni kapcsolataikból ered.

Cs. A.

   Copyright © 2015 Csepel.hu | Impresszum | Adatvédelmi szabályzat | Csepel.hu webmail