A második világháborúban a 2. magyar hadsereg hiányos felszerelésű honvédei már nem bírták feltartóztatni a többszörös túlerőt a Don folyónál, a szovjetek 1943. január 12-én megtörték a magyar arcvonalat és néhány hét alatt felmorzsolták seregeinket. A foglyokat embertelen körülmények között vitték a Szovjetunió belsejébe, legtöbbjük már menet közben életét vesztette. A nemzet egyik legnagyobb huszadik századi tragédiájáról sokáig még csak beszélni sem lehetett, miközben 100-120 ezer család siratta elvesztett szeretteit, sokszor évtizedekig bízva abban, hogy az eltűnt apa, férj, testvér mégis hazatér. A kétszázezerből alig hatvanezren léptek újra magyar földre. 

1943. január 12-én kezdődött meg a Don-kanyarban a szovjet áttörés. A Vörös Hadsereg offenzívája 12-én a reggeli órákban indult meg, mínusz 40 fokos hidegben. Az elhúzódó hősies utóvédharcok a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg teljes széthullását okozták. A magyar katonáknak irreálisan hosszú, több mint 200 kilométeres frontvonalat kellett megtartaniuk, ráadásul nyári felszerelésben, ugyanis a téli hadfelszerelés nem érkezett meg, a német hadvezetés pedig – a megállapodások ellenére – nem látta el őket korszerű fegyverekkel és szállítókapacitásukat sem bocsátották a katonáink rendelkezésére. A német Szárazföldi Haderő Főparancsnoksága (OKH) azt tervezte, hogy 1942 folyamán a Blau fedőnevű hadjáratban térdre kényszeríti a Szovjetuniót, az offenzívát az arcvonal déli szárnyán kívánták megindítani, hogy minél gyorsabban elérhessék a déli olajmezőket.

1942 januárjában előbb Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter, majd Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokság főnöke járt Budapesten. A január 22-i megállapodás szerint egy hadsereg kötelékében kilenc könnyűhadosztálynak, egy páncélosdandárnak és egy repülő köteléknek kellett részt vennie az 1942. évi hadjáratban. A kijelölt 2. hadsereg-parancsnokság alárendeltségébe nem hadrend szerinti seregtestei kerültek. A kivonuló szombathelyi III., pécsi IV. és miskolci VII. hadtestparancsnokság két-két saját könnyűhadosztályát mozgósította, a harmadikat más hadtest kötelékéből vette át.

Számos olyan híresség nyugszik a Fiumei úti sírkertben, akik életük egy szakaszában Csepelen éltek vagy tevékenységük kapcsolódik a városrészhez. Pontos feltárás nem történt ezen a téren, tehát a teljesség igénye nélkül említünk meg néhány ismert személyt Bolla Dezső helytörténész segítségével. A leghíresebbek közé tartozik Görgey Artúr, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tábornoka és Weiss Manfréd nagyiparos, a csepeli gyár alapítója családjának néhány tagja.  

Közeleg mindenszentek és halottak napja, az elkövetkező hetekben sokan látogatnak ki a temetőkbe, hogy elhunyt szeretteikre emlékezzenek.

A Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Weiss Manfréd Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma a Határtalanul program keretében 86 tanulóval és 6 kísérőtanárral indult el II. Rákóczi Ferenc nyomában a csodálatos Felvidékre.

1956 nyarán egy tizenkét fős csoport érkezett Kínába, hogy egy nem hivatalos versenyen bizonyítsák a Csepel teherautók kiváló teljesítményét. A Kínai Népköztársaság célja az volt, hogy a nemzetközi kínálatból kiválasszák a durva tibeti terepre legalkalmasabb járművet, cserébe a legsikeresebb gyártó komoly megrendelésre számíthatott.

A Csepeli Humán Szolgáltatások Igazgatósága ellátásába tartozó 24 iskolás gyermek kapott iskolai tanszercsomagot a csepeli önkormányzat jóvoltából. Az iskolakezdéshez fontos csomagot Borbély Lénárd polgármester adta át a hátrányos helyzetű családoknak.

Most végződő cikksorozatunkkal Weiss Manfréd munkásságáról igyekeztünk érdekes, rövid összefoglalót adni. Azt, hogy a gyáros szellemisége a mai napig él és hat a kerületben, kár lenne tagadni. Legyen szó akár épületekről, akár egykor gyártott használati tárgyakról, vagy éppen olyan kisebb díszítőelemekről, amelyek mind Weiss Manfréd és utódainak korát idézik. Ilyenek például azok a kovácsoltvas köztéri táblák is, melyek már a kerület több pontján láthatók.

Mozgalmas tanév áll a Mészáros iskola mögött. Az intézmény idén ünnepelte hatvanéves jubileumát, június közepén pedig kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként miniszteri oklevelet vehetett át. Az iskola évtizedek óta elkötelezett a gyerekek elfogadó, szeretetteljes, egyedi nevelése mellett. Az intézmény vezetője, Gajdócsi Nóra lelkes elhivatottsággal fogja össze az iskola munkáját. Pályájáról, az intézmény előtt álló feladatokról is beszélgettünk vele.

Közvetlenül egymás után két villámcsapás érte a Csepeli Strandfürdő területét július 28-án, vasárnap délután. Az ott dolgozók felkészültségének, a biztonságra ügyelő személyzetnek és a várható tömeg miatt megerősített egészségügyi szolgálatnak köszönhető, hogy nem történt tömeges katasztrófa.