Koncerttel emlékeztek a magyar zászló és címer napjára

Kategória: Közélet 2017. március 17., péntek 10:46

koncertA Országgyűlés Németh Szilárd javaslatára 2014. december 16-i ülésnapján március 16-át a magyar zászló és címer napjává minősítette. Azért ezt a napot választották, mert március 16-án fogadták el az 1848-as XXI. törvénycikket,  amely nyilvános ünnepek alkalmával az összes közintézmény és magyar hajó esetében kötelezővé tette a nemzeti lobogó és az ország címerének használatát.

A magyar zászló és címer napja alkalmából a Csepeli Szimfonikus Zenekar adott koncertet a Királyerdei Művelődési Házban. A jó hangulatú esten Antal Mátyás Liszt-díjas karmester, a Nemzeti Filharmonikusok tiszteletbeli örökös karnagya vezényelt.

A megjelent vendégek között köszöntötték Borbély Lénárd polgármestert, Németh Szilárd országgyűlési képviselőt, a Fidesz alelnökét, Albert Mátyást, Hargita megye tanácsosát, Morovik Attila alpolgármestert, Ábel Attila alpolgármestert, valamint Kontur Pál országgyűlési képviselőt, Csepel díszpolgárát.

Németh Szilárd beszédében felidézte a nemzeti színről és ország címeréről szóló 1848. évi XXI. törvénycikket, elfogadásának emlékére az Országgyűlés 2014 végén március 16-át a magyar zászló és címer napjává nyilvánította. Már 1848-ban is tudták, hogy nemzeti jelképtárunk legfontosabb és leggyakrabban használt, ősi hagyományokra visszavezethető eleme a nemzeti lobogó, a magyar címer és a Szent Korona – hangsúlyozta a képviselő.

Ahogy beszédében fogalmazott: a ma használatos háromszínű zászló, a magyar trikolor mellett a történelmi zászlók válogatott sora is a magyar nemzeti jelképtár részévé vált.

A Fidesz alelnöke megköszönte 1956 hősének, Wittner Máriának,  Szilágyi Ákosnak, a New York-i Polgári Körök vezetőjének, valamint Fráter Olivérnek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettesének, hogy akaratukkal és bátorságukkal hozzájárultak a magyar zászló és címer emléknappá nyilvánításához és harmadik éve méltó ünnepléséhez.

A Csepeli Szimfonikus Zenekar színvonalas előadásában felcsendültek Erkel, Beethoven és Kodály művei. A közönség felejthetetlen zenei élménnyel gazdagodott és hálás tapssal köszönte meg a művészek muzsikáját.

Borbély Lénárd polgármester köszönete jeléül Csepel borát adta át Molnár Andrásnak, Kossuth- és Liszt-díjas énekesnek, Tóth Jánosnak, Liszt-díjas operaénekesnek, Schuster Andrea koncertmesternek, valamint Antal Mátyás Liszt-díjas karmesternek, a Nemzeti Filharmonikusok tiszteletbeli örökös karnagyának.

A csepeli Szimfonikus Zenekarnak ez volt a negyedik nagysikerű fellépése. Az est Szentkirályi Aladár intézményvezető és Péntek János közös szervezőmunkájának volt köszönhető.

AZS

Fotó: Tóth Beáta 

 

 

Németh Szilárd ünnepi köszöntője

 

„1848. évi XXI. törvénycikk

a nemzeti szinről és ország czimeréről

§ A nemzeti szin, és ország czimere ősi jogaiba visszaállíttatik.

§ Ennélfogva a háromszínű rózsa polgári jelképen ujra felvétetvén, egyszersmind megállapittatik, hogy minden középületnél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország czimere használhassék. - Egyébiránt a kapcsolt Részeknek szabadságukban hagyatván, hogy az ország szinei és czimere mellett, saját szineiket és czimerüket is használhassák.”

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a 3. Magyar zászló és címer napon. Külön nagyrabecsüléssel köszöntöm Albert Mátyást, Hargita megye tanácsosát, Farkaslaka volt polgármesterét, és kedves családját.

 

Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplő Közösség!

 

Az imént az ún. áprilisi törvények egyikét idéztem. 1848-ban is tudták, hogy nemzeti jelképtárunk legfontosabb és leggyakrabban használt, ősi hagyományokra visszavezethető eleme a nemzeti lobogó, a magyar címer és a Szent Korona. Ezért alkottak róluk törvényt, mint a nemzeti függetlenséget és együttműködést leginkább kifejező szimbólumról. A ma használatos háromszínű zászló, a magyar trikolor mellett a történelmi zászlók válogatott sora is a magyar nemzeti jelképtár részévé vált. A szabadon választott országgyűlési képviselők, többek közt, az Árpád-ház hétszer vágott, úgynevezett Árpád-sávos zászlója, vagy éppen Mátyás királyunk fekete seregének hadizászlaja előtt tesznek hitet és esküt a magyar haza és nemzetünk szolgálatára. A március 15-én közfelkiáltással legitimmé vált 12 pont „preambuluma” mindössze három szóval fejezi ki mindezt: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

Tisztelt Egybegyűltek!

Ezt a szabadságot azonban nekünk, magyaroknak sohasem adták ingyen. A szabadság nem magától értetődő, hanem újra és újra, minden generációnak meg kell küzdenie érte. Nemcsak ’48-ban, ’56-ban, ’89-ben, hanem ma is napról napra meg kell küzdenünk érte.

Ezért ma büszkének kell lennünk arra, hogy nemzeti zászlónk törvénybe iktatása után egy bő évszázaddal, szuverenitásunk kivívása szempontjából különös jelentősége volt annak, hogy az ’56-os forradalom és szabadságharc első perceiben megkezdődött a szovjet és kommunista jelképeknek, a zsarnokság díszleteinek az eltávolítása, megsemmisítése. Akkoriban ezrével verték le a vörös csillagokat, tépték szét, égették el az idegenérdekű és internacionalista vörös zászlókat, Rákosi, Marx, Engels, Lenin és Sztálin képeket. Így a kommunisták által meggyalázott nemzeti zászló közepéből is már október 23-án a Bem-téren kivágták a gyűlölt Rákosi-címert. Ha a szovjet tankok árnyékában, az ötvenes években elkövetett internálásokat, koncepciós pereket, vagy a kádári megtorlásokat nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy mindehhez nem kis bátorságra volt szükségünk. A lyukas nemzeti trikolor azóta az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc világraszóló jelképévé, történelmi zászlónkká vált.

Tisztelet a bátraknak, akik olyan Magyarországról álmodtak, amely nem idegen hatalmaknak alárendelve létezik, hanem független és önálló döntéseket hozhat.

 

Kedves Barátaim!

 

2014-ben javaslatomra döntött úgy az országgyűlés, hogy március 16-a legyen a magyar zászló és címer napja. Ez a dátumunk is az 1848/49-es forradalomhoz és szabadságharchoz, a bátor kiálláshoz köthető. Mi magyarok, már csak ilyenek vagyunk! 1848-ban ugyanis ezen a napon kezdődött meg a Nemzetőrség szervezése. Mind az ország háromszínű zászlaja, mind a pedig a magyarság heraldikai megjelenítése a hasított címerrel megtalálható a március 16-án fegyverbe hívó nemzetőrségi jelképtárban. Ezt erősíti egy korabeli megemlékezés részlete is. „Este a két testvérváros ki volt világítva, az utcákon lelkesült néptömeg forrongott, harsogtatva: éljen a szabadság! Az ablakokból nemzetiszín lobogók függtek alá, a szabadság nevével beírva. Egész éjjel rend és nyugalom őrködött a város fölött, a portyázó nemzetőrök több helyeken bujkáló csavargókat fogtak össze, s hivatásuknak minden tekintetben híven megfeleltek.”

 

Tisztelt Ünneplők!

 

A történelemben mindig meghatározó szerep jut a kiemelkedő személyiségeknek, akiknek van elég bátorságuk a kezdeményezéshez, a véleményformáláshoz, a cselekvéshez.

Ezért kérem, engedjék meg, hogy az Önök nevében is hálás köszönetemet fejezzem ki Wittner Marika néninek, a nemzeti ellenállás szimbólumának, ’56 hősének és Szilágyi Ákosnak, a New York-i Polgári Körök vezetőjének, hogy volt akaratuk és bátorságuk kezdeményezni a magyar zászló és címer napját. Nekik köszönhetjük, hogy a Magyar Országgyűlés március 16-át is nemzeti emléknappá nyilvánította.

Szeretnék továbbá köszönetet mondani a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek és elnökhelyettesének, Fráter Olivérnek, akik az elmúlt három évben mindent megtettek azért, hogy a nemzeti kulturális örökségünk részét képező magyar zászló és címer napját méltó keretek között ünnepelhessük meg.

 

Tisztelt Egybegyűltek!

 

A jövőben is nagy szükségünk lesz az ilyen kiváló emberekre, hiszen veszélyben van a szuverenitásunk. Nagy erők dolgoznak azon, hogy Európába már csak nemzetiségek és ne nemzetek legyenek. Nagy erők dolgoznak azon, hogy ne a nemzetek irányítsák saját életüket, hanem brüsszeli és más hatalmi központok. Nagy erők dolgoznak azon, hogy az európai lakosság és kultúra is alapjaiban változzon meg.

Ezzel szemben mi viszont azt szeretnénk, ha Magyarország továbbra is a magyaroké, Európa az európaiaké lenne. Azt szeretnénk, ha Európa képes lenne megvédeni kultúráját és közösségeit, és biztonságban élhetnénk. Azt szeretnénk, ha nem a követelések, hanem a munka és a teljesítmény lenne a társadalom fő szervező ereje. Azt szeretnénk, ha nem mások, hanem mi magunk döntenénk arról, hogy kivel, hogyan éljünk. Azt szeretnénk, ha nem mások, hanem mi magunk döntenénk arról, hogy hogyan adózzunk, vagy mennyi rezsit fizessünk.

Az árral szemben úszni mindig nagy bátorságot kíván. Tisztelet a bátraknak, akik a múltban ezt vállalták, és tisztelet a bátraknak, akik ezt ma is vállalják.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Végezetül, az emlékestünk védnökeként szeretnék köszönetet mondani Szentkirályi Aladár igazgató úrnak, mint főszervezőnek, a fellépő művészeknek Antal Mátyás Liszt-díjas karnagy úrnak és a Csepeli Szimfonikus Zenekar valamennyi tagjának.

Mindannyijuknak szép estét és felemelő lelki feltöltődést kívánok!

 

 

   Copyright © 2015 Csepel.hu | Impresszum | Adatvédelmi szabályzat | Csepel.hu webmail